 |
| "Azért, mert volt a Nando's-ban és egy morzsát sem hozott nekünk és túl ideges vagyok, most Niall hisztijéhez...- mondta rezzenéstelen arccal Lou." |
*Rachel szemszöge:
Ennek az egésznek már 2 napja.... Harry valami oknál fogva nem szól egyáltalán hozzám, vannak sejtéseim, hogy miért, de inkább nem gondolok semmire mivel, félő, hogy igaz azt meg nem tudnám elviselni szóval inkább máson jár az agyam. A mai teendőim között szerepel a bébicsőszködés. Ugyanis a nagynénikém lepasszolta a 2 éves unokahúgom meg a 3 éves unokaöcsémet. Ja és anyámék a saját húgomat is rám bízták szóval a mai nap óvoda lesz... Caroline-nal már két napja nem is találkoztam, és most nem is akarok.
A telefonom csörgésére ébredtem, Tira nénikém telefonált meghozta a gyerekeket. Gyorsan lefutottam és beengedtem őket, ő csak beköszönt és el is ment maradtam 3 gyerekkel és egy teljes nappal. Nick-et és Nina-t bevittem a húgomhoz, aki éppen a kiságyában játszott az unokatesóimat meg egy járókába tettem, addig gyorsan fogat mostam, felfogtam a hajam és felöltöztem. Eldöntöttem, hogy elmegyek velük sétálni, ezért a Caroline-nal való közös ikerbabakocsit elővettem a padlásról és levittem az előszobába a két lányt lehoztam és beültettem őket, végül Nicket is lehoztam és őt a kezembe tartva a lányokat a kocsiba tolva kiléptünk a házból.
Elindultunk a St. James park fele. Éppen a tó körül sétálgattunk, mikor valaki belénk jött és elejtette a jó kis drága telefonját, amit káromkodással díjazott ugyanis ripityára tört.
- Legalább magadba káromkodjál, itt sok a kisgyerek, ha nem vetted volna észre!-oltottam le, nem láttam semmit belőle, mert kapucni volt rajta és háttal állt nekem, de ő is rögtön visszaszólt.
- Ó igen? Talán, ha már gyerekekkel vagy jobban figyelhetnél rájuk és a körületted lévőkre.
- Tudod mit, bunkó emberekre nem pazarlom az időmet.- sóhajtottam, de az illető megfordult.
- Ray?- dülledt ki a szeme.
- Télapó?- néztem rá én is ugyanúgy.
- Nagyon vicces.- nevetett kínosan.
- Sokan mondták már.- forgattam a szemem.
- Mit csinálsz itt?
- Minek látszik? Bébicsőszködök.- böktem a fejemmel a lányokra a babakocsiban.
- Segítsek?
- Nem kell megoldom.
- Veled tartok.- mondta és kivette az unokaöcsémet a kezemből. Ami az egészben tök poén, hogy Nick tiszta Harry csak kicsiben. Göndör haj, zöldes szemek és irtó cuki mosoly.
Már félórája gyalogoltunk és beszélgettünk. Nick nagyon megkedvelte Harryt. De ez szerintem kölcsönös volt.
- Már csak egy kutya kéne és teljes lenne az összkép.- nevettem fel.
- Jaaj ne, még csak az hiányzik.- nevetett ő is.
- Harry... Mit szólsz a Conor-Caroline pároshoz?- kérdeztem.
- Öhm...- vakargatta a tarkóját.- Én örülök nekik, sokáig! Te?
- Őszinte leszek, bánt, hogy nem mondták el nekem és féltem őket... Ja és nem értem ezt az egészet, hiszen Car totál oda meg vissza van Niall-ért.....- mondtam majd kidülledt szemekkel ránéztem a döbbent Harryre.- Bakker ezt nem mondhattam volna.- haraptam be az alsó ajkam.
- Várj... szóval Caroline szerelmes Niallbe.- kérdezte.
- Mondhatjuk úgy is.- bólogattam.
- És te Zaynbe?- nézett rám gyorsan én meg nem tudtam nem nézni másfelé.
- Te nézd már a mókusok mióta laknak a fán?-mutattam a fán tartózkodó mókusra és elég feltűnően tereltem a témát. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre.
- Rachel. Terelsz! Válaszolj! Szereted Zaynt?- rántott magával szembe, úgy, hogy a másik kezében ott volt Nick. Jó erős egy gyerek az biztos.
- Harry. A mókus mióta él a fán? Terelsz! Válaszolj!- utánoztam csak egy kicsit máshogy.
- Jó akkor, ha nem vagy képes így akkor válaszolj máshogy!- közelebb húzott magához és ismét megcsókolt, de ez sokkal, de sokkal jobb volt! És igen, nem tudtam elutasítani, mert irányított szó szerint! Haj mi lesz még ebből?! És még tanúk is vannak. Jó mondjuk nem hiszem, hogy a három éves unokaöcsém sírva futna Zaynhez, hogy smároltam a St. James parkban Harryvel. Az már bizarr lenne, megkérdőjelezném kinek az oldalán áll. Az biztos.
Mikor ezeket végig gondoltam finoman eltoltam magamtól Harryt, akinek a diadalittas vigyor ezerrel világított az arcán.
- Tudtam!- kiáltott fel.
- Kuss vagy nem lesz nyelved!- fenyegettem.
- Harry befogta.- tette a homlokára kezét, mint, ahogy a matrózok szokták.
- De figyelj, ami most történt, azt nem történt meg, szóval senkinek egy szót se! Vili? Az ok mielőtt megkérdeznéd csak, annyi, hogy ami az előbb történt az csak a kémia, biológia vagy mit tudom én, de elvesztettem az önuralmam és testen kívül voltam szóval nem én tettem, csak egy része a testemnek!- magyaráztam ki magam valami diplomatikus magyarázattal, mire Harry jobban elkezdett vigyorogni.
- Szóval szeretsz? Mi?!- csipkelődött.
- Én ilyet egy szóval nem mondtam!- védekeztem.
- De körbe írtad!- kacsintott.
- De....
- Semmi, de ne magyarázkodj!- újra megcsókolt.
Ezt még kétszer megismételtük és aztán véget vetettem ennek és elköszöntem Harrytől, mert itt már komoly bajok lettek volna. Így is azok lesznek, érzem.
*Harry szemszöge:
Siettem haza, ahogy csak tudtam. Mikor betoppantam a lakásba senkit nem láttam, bementem a nappaliba Lou nézett valami idióta szappanoperát.
- Üdv Harry! Mi jót tevékenykedtél ma?- kérdezte unalommal a hangjában.
- Van még rajtunk kívül itt valaki?- sürgettem.
- Nincs. Miért.- nézett rám nagy szemekkel és látszólag nem nagyon érdekelte a nyomorom.
- Oké. Megcsókoltam ma a parkban Rachelt.- ültem le mellé miközben gyorsan elhadartam.
- És ezért miért vágsz olyan búskomor fejet? Rachel jó csaj, mi bajod?- nézett rám olyan "mondjmárvalamiértelmesebbetamainapon" fejjel.
- Louis! Rachel Zayn barátnője!- csaptam a homlokomra kínomban.
- Miiii?- pattant fel.- Te nem vagy normális!- ordibált.
- Miért nem normális Hazza?- jött be a bejárati ajtón Zayn.
- Hát öhm izé...hozé...azért..- dadogtam.
- Azért, mert volt a Nando's-ban és egy morzsát sem hozott nekünk és túl ideges vagyok, most Niall hisztijéhez...- mondta rezzenéstelen arccal Lou.
- Huh. Hát azt látom.- nevetett Zayn, majd felment a szobájába.
- Köszönöm Louis!- öleltem meg.
- Harry ez a te ügyed! Most segítettem! De már többet nem vagyok a cinkos társad!- mondta komolyan.
- Haver, te vagy a legjobb! Amúgy egész jól megy a füllentés!-öleltem meg újra annyira hálás voltam neki.
- Nyugi már nem a szikla széléről kellett megmenteni téged, bár képletesen valami van benne ! Egyébként a SuperLou mindig is jól hangzott.- fantáziált.
- Na szia Louis!- mentem fel nevetve a szobámba.
*Rachel szemszöge:
Miután hazaértem, nemsokkal a nagynéném felvette a kis vendégeimet és hazamentek. Anyuék is hamar hazajöttek így már a húgommal sem volt gondom. Úgy döntöttem festek egy kicsit. Már rég játszottam Picassot. A maradék napomat a festéssel töltöttem és este 11-kor végeztem. És egy kiadós fürdés után már az igazak álmát aludtam.
A telefonom csörgésére ébredtem, Tira nénikém telefonált meghozta a gyerekeket. Gyorsan lefutottam és beengedtem őket, ő csak beköszönt és el is ment maradtam 3 gyerekkel és egy teljes nappal. Nick-et és Nina-t bevittem a húgomhoz, aki éppen a kiságyában játszott az unokatesóimat meg egy járókába tettem, addig gyorsan fogat mostam, felfogtam a hajam és felöltöztem. Eldöntöttem, hogy elmegyek velük sétálni, ezért a Caroline-nal való közös ikerbabakocsit elővettem a padlásról és levittem az előszobába a két lányt lehoztam és beültettem őket, végül Nicket is lehoztam és őt a kezembe tartva a lányokat a kocsiba tolva kiléptünk a házból.
Elindultunk a St. James park fele. Éppen a tó körül sétálgattunk, mikor valaki belénk jött és elejtette a jó kis drága telefonját, amit káromkodással díjazott ugyanis ripityára tört.
- Legalább magadba káromkodjál, itt sok a kisgyerek, ha nem vetted volna észre!-oltottam le, nem láttam semmit belőle, mert kapucni volt rajta és háttal állt nekem, de ő is rögtön visszaszólt.
- Ó igen? Talán, ha már gyerekekkel vagy jobban figyelhetnél rájuk és a körületted lévőkre.
- Tudod mit, bunkó emberekre nem pazarlom az időmet.- sóhajtottam, de az illető megfordult.
- Ray?- dülledt ki a szeme.
- Télapó?- néztem rá én is ugyanúgy.
- Nagyon vicces.- nevetett kínosan.
- Sokan mondták már.- forgattam a szemem.
- Mit csinálsz itt?
- Minek látszik? Bébicsőszködök.- böktem a fejemmel a lányokra a babakocsiban.
- Segítsek?
- Nem kell megoldom.
- Veled tartok.- mondta és kivette az unokaöcsémet a kezemből. Ami az egészben tök poén, hogy Nick tiszta Harry csak kicsiben. Göndör haj, zöldes szemek és irtó cuki mosoly.
Már félórája gyalogoltunk és beszélgettünk. Nick nagyon megkedvelte Harryt. De ez szerintem kölcsönös volt.
- Már csak egy kutya kéne és teljes lenne az összkép.- nevettem fel.
- Jaaj ne, még csak az hiányzik.- nevetett ő is.
- Harry... Mit szólsz a Conor-Caroline pároshoz?- kérdeztem.
- Öhm...- vakargatta a tarkóját.- Én örülök nekik, sokáig! Te?
- Őszinte leszek, bánt, hogy nem mondták el nekem és féltem őket... Ja és nem értem ezt az egészet, hiszen Car totál oda meg vissza van Niall-ért.....- mondtam majd kidülledt szemekkel ránéztem a döbbent Harryre.- Bakker ezt nem mondhattam volna.- haraptam be az alsó ajkam.
- Várj... szóval Caroline szerelmes Niallbe.- kérdezte.
- Mondhatjuk úgy is.- bólogattam.
- És te Zaynbe?- nézett rám gyorsan én meg nem tudtam nem nézni másfelé.
- Te nézd már a mókusok mióta laknak a fán?-mutattam a fán tartózkodó mókusra és elég feltűnően tereltem a témát. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre.
- Rachel. Terelsz! Válaszolj! Szereted Zaynt?- rántott magával szembe, úgy, hogy a másik kezében ott volt Nick. Jó erős egy gyerek az biztos.
- Harry. A mókus mióta él a fán? Terelsz! Válaszolj!- utánoztam csak egy kicsit máshogy.
- Jó akkor, ha nem vagy képes így akkor válaszolj máshogy!- közelebb húzott magához és ismét megcsókolt, de ez sokkal, de sokkal jobb volt! És igen, nem tudtam elutasítani, mert irányított szó szerint! Haj mi lesz még ebből?! És még tanúk is vannak. Jó mondjuk nem hiszem, hogy a három éves unokaöcsém sírva futna Zaynhez, hogy smároltam a St. James parkban Harryvel. Az már bizarr lenne, megkérdőjelezném kinek az oldalán áll. Az biztos.
Mikor ezeket végig gondoltam finoman eltoltam magamtól Harryt, akinek a diadalittas vigyor ezerrel világított az arcán.
- Tudtam!- kiáltott fel.
- Kuss vagy nem lesz nyelved!- fenyegettem.
- Harry befogta.- tette a homlokára kezét, mint, ahogy a matrózok szokták.
- De figyelj, ami most történt, azt nem történt meg, szóval senkinek egy szót se! Vili? Az ok mielőtt megkérdeznéd csak, annyi, hogy ami az előbb történt az csak a kémia, biológia vagy mit tudom én, de elvesztettem az önuralmam és testen kívül voltam szóval nem én tettem, csak egy része a testemnek!- magyaráztam ki magam valami diplomatikus magyarázattal, mire Harry jobban elkezdett vigyorogni.
- Szóval szeretsz? Mi?!- csipkelődött.
- Én ilyet egy szóval nem mondtam!- védekeztem.
- De körbe írtad!- kacsintott.
- De....
- Semmi, de ne magyarázkodj!- újra megcsókolt.
Ezt még kétszer megismételtük és aztán véget vetettem ennek és elköszöntem Harrytől, mert itt már komoly bajok lettek volna. Így is azok lesznek, érzem.
*Harry szemszöge:
Siettem haza, ahogy csak tudtam. Mikor betoppantam a lakásba senkit nem láttam, bementem a nappaliba Lou nézett valami idióta szappanoperát.
- Üdv Harry! Mi jót tevékenykedtél ma?- kérdezte unalommal a hangjában.
- Van még rajtunk kívül itt valaki?- sürgettem.
- Nincs. Miért.- nézett rám nagy szemekkel és látszólag nem nagyon érdekelte a nyomorom.
- Oké. Megcsókoltam ma a parkban Rachelt.- ültem le mellé miközben gyorsan elhadartam.
- És ezért miért vágsz olyan búskomor fejet? Rachel jó csaj, mi bajod?- nézett rám olyan "mondjmárvalamiértelmesebbetamainapon" fejjel.
- Louis! Rachel Zayn barátnője!- csaptam a homlokomra kínomban.
- Miiii?- pattant fel.- Te nem vagy normális!- ordibált.
- Miért nem normális Hazza?- jött be a bejárati ajtón Zayn.
- Hát öhm izé...hozé...azért..- dadogtam.
- Azért, mert volt a Nando's-ban és egy morzsát sem hozott nekünk és túl ideges vagyok, most Niall hisztijéhez...- mondta rezzenéstelen arccal Lou.
- Huh. Hát azt látom.- nevetett Zayn, majd felment a szobájába.
- Köszönöm Louis!- öleltem meg.
- Harry ez a te ügyed! Most segítettem! De már többet nem vagyok a cinkos társad!- mondta komolyan.
- Haver, te vagy a legjobb! Amúgy egész jól megy a füllentés!-öleltem meg újra annyira hálás voltam neki.
- Nyugi már nem a szikla széléről kellett megmenteni téged, bár képletesen valami van benne ! Egyébként a SuperLou mindig is jól hangzott.- fantáziált.
- Na szia Louis!- mentem fel nevetve a szobámba.
*Rachel szemszöge:
Miután hazaértem, nemsokkal a nagynéném felvette a kis vendégeimet és hazamentek. Anyuék is hamar hazajöttek így már a húgommal sem volt gondom. Úgy döntöttem festek egy kicsit. Már rég játszottam Picassot. A maradék napomat a festéssel töltöttem és este 11-kor végeztem. És egy kiadós fürdés után már az igazak álmát aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése