▼2.Évad..2.Rész.▼

Sziasztok! :)
El sem hiszem, hogy Nay részére ilyen hamar összejött a 4 komi!:')
Úgy örülök neki, és szerintem nem csak én vagyok így ezzel, hanem Nay is.:D

Szóvaal az új dizájn (szép magyarosan xDD) Nay érdeme én imádom. Sok minden kiderül belőle ugyebár...:DD

NA és most komolyra fordítva a szót!
Itt van Rachel ELSŐ második évados része! Remélem tetszeni fog nektek, és szeretni fogjátok az új Rayt úgy, mint a régit is! :)
U.I.: 4 komi után új rész!;)

xx.Bow                            

" Nem. Csak hazahoztam Rickyt bemutatni a családnak.- mosolyogtam"

*Rachel szemszöge*

A szobámba pakoltam a ruháimat a bőröndömbe, miközben Ricky forgatta a szobában a kamerát és ezzel akadályozta a pakolásom. Nos, igen két év telt el azóta, hogy eljöttem az Egyesült Királyságból az Egyesült Államokba. Éppen tegnap kaptam meg a hivatalos maszkmesteri diplomámat, amelyen egyetlen hozzátartozóm volt ott, Ricky meg néhány LA beli haver, köztük még Rick "BFF"-je Connor. Na, de ugyebár Ricky, ő birtokolja már másfél éve a szívemet. Nagyon hülye, de imádom! Ricky egyébként "youtube sztár" vagy mi és ez alól Connor Franta nevű barátja sem kivétel. Első találkozásom a pasimmal, tök normálisnak SEM mondható. Épp LA-ben jártak, mert (tulajdonképpen Ricky és Connor Minnesota-ban élnek nem messze észak-dakotától) csak úgy spontán eljöttek ide forgatni egy videót és a Starbucksnál kezdték, ahol Ricky fogta a kamerát és hátra felé tolatott az ajtó felé, ahol pont jöttem ki a finom Frappucsinómmal és egymásnak mentünk a kávé rám, Rickyre és a kamerára ment rá. Connor kikészült így a srácok követeltek tőlem egy kamerát én meg elkezdtem velük veszekedni. Később, mint kiderült ezt mind felvette a kamera és a fiúk fel is rakták a csatornájukra és ezt én is megláttam. Akkor kerestem fel őket, hogy be fogom őket perelni és addig-addig veszekedtem ezzel a Dillionnal, míg össze nem jöttünk. Azóta is segédkezem a videóikban például volt olyan mikor Connor macskáit (higgyétek el sok van neki) kisminkeltem, csak ez nem volt olyan egyszerű, mert mindig elfutottak és a "macska kontra Ray" párbaj is a youtube közönségét boldogította... Valahogy így telt el a két évem, közben órákra jártam, gyakorlaton voltam, megismertem még több befolyásos, híres embert. Például most már JB is a barátaim listáján szerepel. Viszont most újra visszamegyek Londonba és viszem bemutatni Ricky-t apáéknak. Csak egy kicsit vagyok ideges...



A pakolásom, a retardált helyes vicces pasim miatt nem ment, ezért munkára fogtam. Az ő segítségével két óra alatt befejeztük a munkát.

- Na látod, kész is van!- néztem rá diadalittas vigyorral és ráugrottam a hátára.

- Mikor is megyünk?- kérdezte.

- Holnap hajnalban!- vigyorogtam.

- Öhm.. izé én még nem pakoltam be.- lefagyott a vigyorom és az órára néztem, ami este fél tizenegyet mutatott.

- HOGY MI?!- ugrottam le róla, mire Dillion röhögni kezdett.

- Csak vicc volt...- röhögött, elővettem a telefonom és neki dobtam, ne kérdezzétek miért, de ez volt a legközelebb.
- Te állat!- ordibáltam.
- Na jó Ray, gyere menjünk inkább aludni hajnalban kelünk és akkor majd apád megver engem, mert fáradt fejed lesz mikor bemutatsz!- bigyesztette le ajkait, amit nem bírtam ki röhögés nélkül.

*~~~~*

A repülőgépen ülünk és várjuk a leszállást. A barátom mellettem alszik én pedig ropogtatom a kezeimet. Nem is tudom, hogy miért vagyok ideges, talán mert újra visszajövök vagy azért, mert bemutatom az új fiúmat apáméknak. Caroline-ra idáig nem is gondoltam, még mindig haragszok rá, és nem is szándékozom megbocsájtani neki. Conor Maynard barátommal pedig a helyzet úgy hozta, hogy tegnapelőtt felhívott  és akkor pont Ricky játszott a telefonomon, ezért ő vette fel... Ne tudjátok meg mit rendeztek le, majd mikor meguntam az ordibálást kikaptam az akkor éppen idegbeteg pasim kezéből a telefont és Conort elküldtem melegebb éghajlatra. A légiutas kísérő most mondta be, hogy még egy negyed óra és landolunk. Az információ felfogása után azzal játszottam, hogy Ricky arcát bökdöstem, amire természetesen fel is ébredt.
Miután landolt a gép, felvettük a csomagunkat és már mentünk is ki a reptérről. Fogtunk egy taxit és bediktáltam a címet és imádkoztam azért, hogy a családom még mindig ott lakjon.

Meg is érkeztünk a Shelley rezidenciára. Rickyvel egymásra néztünk miután kipakoltuk a csomagunkat, de amint egymásra néztünk elröhögtük magunkat.
- Na jó menjünk be.- mosolyogtam és megfogtam a kezét.
- BIZTOS? Nem félsz, hogy apád lesokkol?!- nézett rám ijedten.
- Apa... Ch.. Nem is olyan!- legyintettem, de amint kimondtam, apa rontott ki a házból és a lába alatt futott ki a macska, azt hiszem Miss Picur lehetett.
- Te átkozott macska! NEM MEGMONDTAM NEKED, HOGY NEM LÖKJÜK LE A VÁZÁT A POLCRÓL?!- futott a macska után, Ricky arcát fürkésztem, eléggé kiakadt szegény. Hát oké..
- Öhm... Szia Apa!- intettem neki.
- Már megbocsáss, de te ki va......RACHEL?!- futott oda hozzám Ricky pedig ösztönösen hátrébb lépett, de bátor itt valaki. - Hogy megváltoztál! Fel sem ismertelek!- hadonászott jobbra-balra, milyen fitt lett...
- Hát.. Két év az sok idő!- mosolyogtam rá.
- És kit tisztelhetek a fiatal ember személyében?- nézett szúrósan Ricky-re.
- Úram! A nevem Ricky Dillion közlegény!- vágta magát haptákba, amint kimondta a homlokomat kezdtem fogni...
- TE JÓ ÉG! TE AZ A RICKY DILLION VAGY?- apa elég érdekes fejjel nézett ránk.
- Attól függ kire gondol...- tanakodott Ricky.
- Aki a kamerás peres ügyet csinálta a haverjával...- tanakodott apa is én óriási szemekkel néztem a párbeszédjüket, apán látszott, hogy bírja  Rick-et.
- Igen...az én lennék!- bátorodott fel Ricky.
- Hát akkor pacsit rá! Láttam azt a videót, amin Ray társaságában veszekedtek...- emelte fel a kezét egy pacsira, amit a pasim vissza is adott.
- Hé! Tudtommal én vagyok a lányod!- akadtam ki.
- Az is vagy!- ölelt meg.- Na gyertek be!- invitált minket, mi meg mint a kiskutyák a nyomában voltunk és követtük.
Ahogy beértünk, megláttam Mayát és ő is engem. Mennyit változott, ahogy meglátott rám mutatott. Ja nem, a kis gonosz Rickyre mutatott. REMEK! A húgom le akarja nyúlni a pasimat...
- Kösz Maya.- forgattam meg a szemeimet, mire rám nézett és oda futott hozzám.
- RAAAAY!- átölelte a lábaimat.
- ÉS MEGISMERT!- ugrándoztam miután elengedett, és fölkapva őt is egy csomó puszit nyomtam az arcára.
- Ez nem fair ő több puszit kap ebben a két másodpercben, mint én másfél éve!- akadt ki Ricky, mire apa kiköpte a kóláját, amit nem tudom honnan szerzett és elkezdett röhögni.
- Mi ez a nagy nevetés?! Rachel?- jött le a lépcsőn Meredith és azonnal megölelt.
- Szia! Be szeretném mutatni Ricky-t! Ricky ő itt az anyukám Meredith. Anya ő itt Ricky!- mutogattam.
- Örvendek hölgyem.- fogott kezet.- De Ray apádnak be se mutattál.- mutatott a hűtőben turkáló apámra, aki miután kivett két dobozos pepsit a hűtőből, felénk kezdett el jönni.
- Rich vagyok! Örülök!- adta oda neki a pepsit.
- Nagyszerű, akkor mi lepakolunk és körbevezetem Rickyt.- csaptam össze a két tenyerem.

Miután lepakoltunk, elindultunk a kocsimmal, aminek a kulcsát időközben apa odaadta. Már vagy egy órája mutogattam Rickynek az Oxford Street-től a London Eye-ig a dolgokat, mikor egyszer csak megszólalt egy gyomor, ami kongott az ürességtől.
- Éhes vagy, vagy csak..- gondolkodtam, de nem tudtam, befejezni, mert nem jutott eszembe más, ezen jót röhögtünk.-Tudom hova megyünk!- megfogtam a kezét és elvittem a legközelebb eső Nando's-ba.
Beültünk kajálni már egy negyedórája ott lehettünk, mikor újra kinyílt az ajtó és beléptek rajta a fiúk...
Igen azok a fiúk! Zayn,Liam, Niall és még Perrie, jó ő volt az egyedüli lány csak az hülyén jött volna ki, ha azt mondtam volna: "bejöttek a fiúk és Perrie". Perrie rögtön kiszúrt engem, mert Ricky mellett nem lehet nem röhögni, de most olyan viccet mondott, hogy komolyan mondom visítottam. Ricky azon röhögött, ahogy röhögök. Végtére is nem túlzok, ha azt mondom, hogy tőlünk zengett az egész Nando's, így nem csoda, hogy a régi barátnőm kiszúrt, a fiúkat ott hagyva jött felém. Én igyekeztem nem rá nézni, mondjuk ez ment mert olyan szinten röhögtem, hogy a fejem az asztalba ütögettem.
- Sziasztok!- mosolygott kedvesen Perrie, mire én felmutattam neki a mutatóujjam, hogy várjon.
Próbáltam komoly lenni, de rá néztem Rickyre és újra nevetni kezdtem.
- Szia!- próbáltam komolyra venni.
- AHA TUDTAM!- ordított fel mire a fiúk is odakapták a fejüket és akkor tűnt fel nekik is, hogy nincs ott Pezz.
- Öhm mit is?- kérdezte fura fejjel Ricky.
- Azt, hogy Rachel az. Felismerem bárhonnan! De jó újra látni csajszi! Mi van veled? Hogy vagy?- Perrie elkezdett ölelgetni és hát be kell, hogy valljam én nekem is annyira hiányzott. Egyedül ő tudta, hogy LA-ben vagyok és megígértettem vele, hogy nem adja tovább, ami sikerülhetett neki, mert a fiúk kidülledt szemekkel néztek ránk.
- Köszi, jól vagyok. Be szeretném mutatni a barátomat Ricky Dilliont!- mosolyogtam.
- Szia! Perrie Edwards.- mosolygott.
- Örvendek.- vigyorgott Ricky.
- Én annál inkább! Együtt vagytok?- pattogott mellettem Perrie.
- Már másfél éve.- mosolyogtam és Ricky megfogta a kezem.
- RAY BAN!- szerintem egyedül még Zayn-nek esett le ki is vagyok, vagy lehet, hogy a többieknek is csak ők nem akartak tudomást venni rólam..
- Zayn!- öleltem meg őt is, mert ő meg a másik oldalamra ült.
- Hogy vagy csajszi? Annyit láttam, hogy Pezz fut, eltűnik, kiabál és téged. Á csáó haver Zayn vagyok!- vigyorgott.
- Ricky!- fogott kezet Zaynnel is.
- Randi?- kérdezte Zayn.
- Nem. Csak hazahoztam Rickyt bemutatni a családnak.- mosolyogtam.
- Te! Már másfél éve együtt vannak. - csapott rá a karjára Perrie, mintha Zaynnek tudnia kellett volna ezt. Olyan édesek!:)
Végül Liam és Niall is idejöttek, velük is beszélgettünk már vagy két órája röhögcséltünk, mikor valaki befutott az étterembe és egyenesen felénk futott.
- Bocs, hogy késtem, csak...RACHEL?!- kérdezte, bennem meg az ütő is megállt, most, hogyan viszonyuljak hozzá, mert az elválásunk nem volt valami csodás...