~14. rész

- Hát üdv tubicáim!- szólalt meg Louis.

*Rachel szemszöge

Miután Niall, Car is leléptek én ott maradtam. Egy kis idő után mindenki elszivárgott. Csak én nem. Zayn ott ült a kanapén és a TV-t bámulta, én meg a telefonomon babráltam...és kicsit se zavartattam magam, hogy talán Zayn szíve szerint kirúgna a házból, mivel annyira nincs jó kapcsolatunk, csak az illem kedvéért ültünk kínos csendben.
- Na jó, oké..Öhm...Khm.. Nem zavarnék tovább most már én is mennék.- álltam fel Zayn meg csak a TV-t bámulta tovább.
Már húztam fel a cipőm, de egyszer csak egy kéz megfogta a derekam és a hátára vett.
-Nem mész te sehova, csak nem gondolod, hogy unatkozni hagysz?!- nevetett fel "elrablóm".
- Zayn.. Ne már.. - nevettem, mert ledobott az említett a kanapéra.
- Na akkor most már itt vagy, legalább te maradtál... A kis árulók.- röhögött.
- Ugye? Szerintem is... Álljunk bosszút.- tanakodtam.
- Telefonbetyárkodás?- húzogatta a szemöldökét.
- Zayn.- néztem rá megrökönyödve.- Hány éves vagy?
- 19, nemsokára 20. Miért?- nevetett.
- Te nagyon hasonlítasz az egyik barátnőmre, úgy hívják Perrie.- mosolyogtam.
- Perrie?- nézett rám meglepődve.
- Aha. Perrie Edwards.- bólogattam.
- Hahaha! Ez jó vicc volt. Nem is ismered Perriet.- röhögött ki.
-Ó dehogy nem. Sok mindent nem tudsz rólam.
- Persze... Bizonyítsd!- mutatott a telefonomra.
- Oké.- rántottam vállat és megkerestem a névjegyzékekbe Perrie nevét és tárcsáztam.
Kicsöng...Kicsöng.. és felvette. Én meg kihangosítottam.
- Rocky! De rég hallottam már felőled...Hogy vagy?- kérdezte egy vidám hang.
- Szia Per! Hát egyesek túl sok fellépésen vannak.. Ch.. Amúgy jól köszi.-vigyorogtam.
- Bakker ez tényleg Perrie.-nézett rám csodálkozóan Zayn.
- Zayn?- szólalt meg Perrie.- Te mi a fenét keresel egy helységbe Rocky-val?- hupsz kezd dühös lenni.
- Ez a ti harcotok..- passzoltam Zayn-nek a telefonom és kifutottam a konyhába. Ittam egy pohár vizet és tanakodtam a jövőmön... Most már teljesen kilátástalannak érzem a helyzetem. Konyhapulton megtaláltam Zayn telefonját és, amint kézbe vettem kapott is drága haverom egy SMS-t méghozzá Car-től.
"Zayn! Nem fogod elhinni...Összejöttem Conorral! Hát nem tök jó? De légyszi Ray-nek ne mondd el!                            xxCar"
Hát...kösz! Szóval összejött a legjobb barátommal, és még el se mondja nekem? Ennyire átvert és hazudott nekem? Igazából nem is tudom mit éreztem...Talán haragot? Dühöt? Csalódottságot? Vagy mérhetetlen bosszúvágyat? Nem is tudom, de abban a pillanatban bejött Zayn ezer wattos vigyorral az arcán, én meg -nem is tudom mi ütött belém- de megcsókoltam... Sőt ő készségesen viszonozta cselekedetem. Miután a vészcsengő jelzett a fejemben, hogy ezt nem kéne, mert lehet, hogy ő csak vigasztalna, de ezáltal megcsalja a barátnőjét, akivel boldog párkapcsolatban él... Elváltam tőle és egy "bocs"-ot tátogtam neki aztán le is hajtottam a fejemet... Mire ő átölelt és megemelte az államat és megcsókolt újra. Újra.. Nagyon durva. Én hablatyolok itt a hűségről, meg a boldog párkapcsolatról, mikor újra csókolózok Zaynnel. Ezt nem hagyhatom! Nem akarok fájdalmat okozni Perrie-nek. Se magamnak, és Zaynt se akarom bajba keverni.
-Zayn...- toltam egy kicsit arrébb magamtól lihegve.
- Öhm.. Ray-Ban..- mosolygott.
-Zayn!- néztem rá szúrós szemekkel.
- Rachel én beléd szerettem!- jelentette ki én meg totálisan lefagytam.
- Z-zayn.  É-én i-is a-azt hiszem.- nyeltem egy nagyot.- És Perrie? Szegény ez önzőség tőlünk!
- Ray! Perrie meg én már rég nem járunk!- nézett a szemembe.
- Persze... Mióta nem?
- 2 hónapja. Csak hülyült veled.- nevetett fel.
- Te jó ég!- dőltem neki meglepődöttségemben a konyhapultnak, Zayn pedig átkarolta a derekam.
- Nem kérek nagy dolgokat tőled Ray.- mosolygott.- Csak egy szimpla, de mégis meghatározó kérdést, amire csak két válasz van.. Lennél a barátnőm?- mosolygott aranyosan.
- Mik a választási lehetőségeim?- kérdeztem pimaszan.
- Igen és igen. Na?- vigyorgott.
- Igen.- nevettem fel.
- Rendben.
- Rendben.
- Jó.
- Jó.
- Ezentúl férj és feleségnek mondhatják magukat szabad a csók!- konferáltam fel magunkat, mire Zayn csak fejét csóválva, röhögve megcsókolt.
- Te nem vagy normális.- mondta a csók után és fel kapott a vállára.
- Zayn! Tegyél lee!
- Én is szeretlek! Nem kell ismételgetned.- ordibálta és elkezdett velem futkározni a házban. Az előszobában voltunk mikor a fiúk benyitottak, mondanunk se kell kicsit, se lepődtünk meg...Zayn rögtön letett és, ahogy egymásra néztünk mind a ketten megállapítottuk, hogy a fiúknak nem kell tudnia erről.
- Hát üdv tubicáim!- szólalt meg Louis.
- Meséljetek.- mondta Zayn, Harry pedig szúrós pillantásokat intézett felénk....