 |
| ".. miután Harry megszólalt minden leesett" |
A tegnapi fotózás után szabadnapot kaptunk. Reggel miután felkeltem, felöltöztem és átmentem Ray-hez. A szobája üres volt, úgyhogy lementem a nappaliba. A földön Maya pörgött(??), én pedig leültem elé és az ölembe vettem. Elmeséltem neki, hogy ha felnő vigyázzon a pasikkal, és sose igyon túl sokat. Mondjuk az ivós résznél nem vagyok valami jó példakép, de Mayát nem szeretném elrontani. Majd Ray botorkált ki a konyhából és furcsán rámnézett.
-Azt ne mond, hogy most neki is elmondod a gondjadat..-forgatta meg szemeit és leült mellénk.
-Nem..magyarázom neki, hogy ha felnő ne igyon sokat..
-Ennyi erővel azt is mondhattad volna, hogy ne legyen olyan mint mi-mondta, majd összepacsiztunk. Van egy ilyen hülye szokásunk, hogy mindent lepacsizunk. Igazából nem tudom honnan jött ez az egész, de vicces vele az embereket idegesíteni.
-Átmegyünk ma a srácokhoz?-kérdeztem.
-Ezt most úgy érted, hogy Shelley módra berontunk a házba?-nézett rám, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
-Az már nem olyan vicces. Már megszokták. Mit szólnál ha ma átmásznánk a kerítésen és a teraszról törnénk be?
-Huhuu benne vagyok!-nézett rám ördögi mosollyal-Menjünk!-majd felpattant és elindult az ajtó felé.
-Khmm..Rachel!-szóltam utána.
-Mi az?
-Egy szál törülközőben vagy-mondtam mire Ray felrohant a szobájába átöltözni.
Mikor megérkeztünk a srácokhoz óvatosan kiszálltunk a kocsiból, és megpróbáltunk csöndben becsukni az ajtót.Átmásztunk a kerítésen és odalopakodtunk a hátsó ajtóhoz. Szerencsénk volt, mivel a függöny elvolt húzva, így nem látták, hogy kint mászkálunk a teraszon. Lassan elkezdtem kinyitni az ajtót, majd Ray-el egyszerre elkezdtünk befelé rohanni. A srácok tök nyugodtan ülltek és a TV-t bámulták.
-Oké semmi rekació? Nem ijedtetek halálra? Semmi?!-néztem körbe.
-Csajok..a kert bevan kamerázva.Ha valami mozgás van kint, a kamera rögtön bekapcsol, a TV-n keresztül mutatja, hogy mi folyik kint-röhögött Liam.
-Basszus! Pedig tiszta jó terv volt!-sóhajtott fel Ray.
-Majd máskor sikerülni fog!-veregettem vállba-Amúgy Zayn itt vannak a ruhák!-nyomtam a kezébe a szatyrot.
-És a kabát?-szaladt fel a szemöldöke.
-Én mondtam, hogy nem biztos, hogy viszontlátod-mosolyogtam rá, mire ő lassan elkezdett felállni a kanapéról.
-Fuss,ha kedves az életed!-mire én kifutottam a kertbe és meg sem álltam a kert végében lévő kis házig. Berontottam, bezártam az ajtót..volna..de éppenséggel nem volt kulcs. Találtam a sarokban egy asztalt, amit odatoltam az ajtóhoz. Elég jó ötletnek tünt egy ideig, de rájöttem, hogy az ajtó kifelé nyílik, így nem volt túl sok értelme. Zayn túl közel volt. Nem volt időm kifutni, így elbújtam az ajtó mögé. Zayn belépett a kisházba és körbenézett. Elindult a ház másik sarka felé, így nekem volt időm kirohanni az ajtón. Visszafutottam a házba, és elbújtam Harry háta mögé. Zayn rögtön utánam jött is be. Persze rögtön kiszurt így ellökte Harry-t (szegény:c), majd felkapott a hátára és elkezdett velem pörögni.
-Zayn ha ezt folytatod elszédülök és lehánylak-kezdtem el ütögetni a hátát. Majd Zayn szó szerint ledobott a földre-Te elmebeteg el is törhetett volna a bordám!-álltam fel.
-De nem tört el!-mosolygott rám Zayn.
-De eltörhetett volna!-néztem rá lesajnálóan.
-Na ezt ne is folytassátok!-szólt ránk Harry.
Ray bement Harry-vel, Zayn-el, Lou-val és Liam-el a konyhába, én pedig kint maradtam Niall-el.
-Éés..mizu van veled?-mosolyogtam rá, de ő még mindig a telefonját bámulta, ami hirtelen megszólalt.
-Szia! Rendben..oksa..indulok...szia..szeretlek..-majd letette a telefont. Nem hallottam, hogy a másik fél mit mond de azt kivettem belőle, hogy nő volt..- Bocs mennem kell-majd faképnél hagyott.
Egyedül üldegéltem kint a nappaliba amikor Harry belépett.
-Miért vagy ilyen szomorú?-ült le mellém.
-Nemtudom mivan Niall-el..-hajtottam le a fejem-2 napja megcsókolt most meg le se szar..
-Várjál! Niall megcsókolt?-nézett rám döbbent fejjel-Én meg megcsókoltam Ray-t és le se szar..
-Jó azt tudom..
-Nem..azóta még egyszer megcsókoltam-nézett rám.
-Még egyszer megcsókoltad Ray-t?-néztem rá döbbenten.
-Na úgy látom egy hajón sodródunk..-veregetett vállon.
A következő pillanatban mindenki bejött a nappaliba. Majd Liam megállt előttem.
-Miért vágsz ilyen fancsali képet?-mondta majd szó szerint beleült az ölembe.
-Ügye tudod, hogy nagyon nehéz vagy?-próbáltam letolni magamról, de túl nehéz volt, úgyhogy inkább hagytam-Egyébként nem fontos..-majd amint befejeztem a mondatomat Zayn-nek SMS-e jött. Komótosan kinyitotta a telefonját, majd elolvasta az SMS-t és boldogan ránk nézett.
-Niall-nek összejött! Most találkozott vele!-nézett körbe boldogan Zayn. Először nem értettem de miután Harry megszólalt minden leesett.
-Istenem végre! Mennyit szarakodtunk ezen az egészen hogy összejöjjön nekik..-bólogatott Harry. Majd rájöttem. Niall-nek barátnője van. Felvettem a táskámat az asztalról és kiviharoztam az ajtón. Beültem a kocsimba és elmentem onnan. Nem akartam haza menni. Maga sem tudtam, hogy hova megyek. Gondoltam majd a sors odavisz ahova mennem kell. De nem erre a helyre számítottam. Ugyanis Conor háza előtt álltam meg. Először hülyeségnek hittem, hogy most ide kéne bemennem, de mire következőre feleszméltem már bent ültem Conor nappalijában, és beszélgettünk.
-Na szóval mi is történt?-fordult felém Conor.
-Van egy srác. Nevet nem szeretnék mondani. Egyik este hazakísért és megcsókolt, most pedig le se szar, és ráadásul most még össze is jött egy csajjal..
-Lenne még egy kérdésem. Hogy hogy hozzám jöttél?-nézett rám- Mármint nem baj, még örülök is neki, csak furcsa.. Általában nem szoktál velem beszélni..
-Őszintén? Magam sem tudom mit keresek nálad. Valamiért ide jöttem-hajottam le a fejem majd megszólalt a telefonom. Harry küldött egy SMS-t..
Harry Styles: " Eltüntél sorstárs! Ha van időd gyere át!Beszélnünk kéne!" majd csatolt hozzá egy címet.
Felálltam a kanapéról és megálltam Conor előtt.
-Ühm..mennem kell, de nagyon köszönöm, hogy meghallgattál-majd felállt és megölelt.Bár következő dolgon meglepődtem..ugyanis Conor megcsókolt. Igazából nem tudom miért, de visszacsókoltam. És őszintén..nem is volt rossz.
-Mennem kell..-toltam el magamtól, majd elindultam az ajtó felé. Még egyszer visszanéztem és rámosolyogtam Conorra. Beszálltam a kocsimba és elindultam Harry-hez.
Megálltam a ház előtt és bekopogtattam. 10 percig álltam kint de az ajtó nem nyílt..majd mégegyszer bekopogtam és akkor Harry végre beengedett.
-Megkérdezhetem hogy miért nem engedtél be?-néztem rá.
-Bocs azt hittem más vagy, mert nem törted be az ajtót-mondta, mire én elnevettem magam-És megkérdezhetem, hogy miért mosolyogsz ennyire?
-Az nem fontos..Egyébként miről szeretnél beszélni?-tereltem gyorsan témát.
-Tématerelés..túl feltűnő! Mi történt?-ültettet le a kanapéra.
-Most voltam egy srácnál és megcsókolt-mosolyogtam rá.
-Ki az?
-Nem mondom el!-majd hirtelen elkezdett csiklandozni-Oké!Oké! Álljál le!..Nem mondom el!-majd elkezdtem futni felfutni az emeletre, és befutottam egy szobába, majd magamra zártam az ajtót.
-Most komolyan magadra zártad az ajtót?-kezdett el röhögni-Most nem tudok bemenni!
-Pont ez a lényeg!-majd a következő pillanatban valaki megfogta a vállam, én pedig ijedtemben felsikoltottam.-Te meg hogy jutottál be?-néztem Harry-re aki a háta mögött lévő ajtóra mutatott. Oh már értem..-De hallod én nekem mennem kéne..ma még otthon se voltam.
-Rendben..de most haragszom rád mert nem mondtál semmit.
-Azért megölelsz?-tártam szét a karom, mire Harry szét szorongatott. Majd lebotorkáltam a lépcsőn, kimentem az ajtón és elindultam hazadelé.
Mikor megálltam a házunk előtt, egy másik alak állt az ajtó előtt. Mikor közelebb értem felismertem, ki is ő. De nem értem? Mit keres itt Conor este 11-kor.
-Hát te meg mit keresel itt?-mosolyogtam rá-Ray még nincs itthon.
-Nem hozzá jöttem-nézett rám.
-Szerintem anyuék sincsenek itthon. Vagy nem tudom.Legalábbis a kocsi nincs itt.Bár lehet hogy szervizben van. De ha Mayához jöttél akkor szerintem reggel gyere vi..-fejeztem volna be a mondatom, de Conor hirtelen megcsókolt. Majd eltolt magától és homlokát az enyémnek támasztotta.
-Nem Ray-hez jöttem..sem a szüleidhez sem Mayához..-kezdte, mire én elnevettem magam-hanem hozzád. És szeretnék valamit kérdezni.Miért utáltsz ennyire?
-Mert..Oké nekem erről nehéz beszélnem. Azért mert, amikor elsőre megismertelek, nagyon jól éreztem veled magam. És akkor beléd szerettem, de ezt nem mertem neked elmondani. Aztán rá egy hétre összejöttél azzal a csajjal. Akkor én összetörtem. Heteken át csak sírtam, és megfogadtam, hogy veled szemben teljesen megfogok változni. És mindig is próbáltalak elfelejteni, de azóta se sikerült.Ez az oka az egésznek-néztem mélyen a szemébe, majd újra megcsókolt.
-Caroline Shelley!-nézett mélyen a szemembe-Lennél a barátnőm?-mire én válasz helyett egyszerűen csak megcsókoltam, majd ő ezt egy mosollyal díjazta.
-Mennem kell! Későre jár!Holnap elviszlek valahova-majd nyomott egy puszit a homlokomra és elment.
Miután Conor elment, felmentem a szobámba és eltettem magam holnapra. Nem gondoltam volna, hogy egy borzalmasan iduló nap jól is végződhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése